Málta, kincses szigetek, 3. rész

Málta, kincses szigetek, 3. rész

Málta, kincses szigetek, 3. rész

És tátva marad a száj...

nature5.jpg

"Felejtsd el a problémáidat, és csodáld, amit Isten teremtett. Balra nyíl."- állt egy táblán a Xewkija-i Rotunda tetején. Nem tudom, hogy az ok-okozati kapcsolat ebben a sorrendben mennyire könnyen áll(hat) fenn (egyeseknél biztosan működik), nálam épp fordítva történt: Máltán egyszerűen nem agyaltam a problémáimon, mert annyi szépség vett körül, hogy eszembe sem jutott a problémáimmal foglalkozni. Málta természeti kincsei annyira lenyűgözőek, hogy az embernek tátva marad a szája.

Természetes, hogy kerestük a partokat, ahol fürödni is lehet. A sziklákat inkább ruhában hódítottuk meg, de a homokos partokon lekerült a cipő, és strandoltunk. Szelesebb, hűvösebb idő (30 °C alatti) lévén, a parton töltött időt nem napozással töltöttük, hanem amennyit csak bírtunk, a hullámzó és nem is túl hideg vízben fürdőztünk. Volt helyünk a strandon, és a büfék közül is (talán) épp annyi üzemelt, mint főszezonban, de most ugye másodpercek alatt sorra kerültünk és kiszolgáltak minket. Meglátogattuk Gozón a Ramla l-Hamra vöröses-narancsos homokos strandot, Málta fő szigetén pedig a Paradise Bay-t. Mindkettőt bármikor szívesen újralátogatnám. A partokat csodás sziklák ölelik körbe, a látvány lenyűgöző, és általában véve a megközelítésük sem hétköznapi. Az Azúr Ablaknál megfelelő fürdő öltözék hiányában csak sziklákat és sziklafalakat másztunk (jelentem, lehet fonott talpú papucsban is! :) ), továbbá az, hogy jobbra fordulva egy monumentális, elképesztően csodás természetes kőhidat látsz, fenséges kék árnyalatokkal a háttérben, balra fordulva a Generális-szikla áll rendületlenül a párás-sejtelmes messzeségben, ha pedig csupán a lábad alá nézel, akkor láthatod, hogy a mészkősziklák megannyi ezeréves lenyomatot rejtenek, szóval mindez annyira különleges és magával ragadó, hogy még aznap, naplementekor, visszamentünk, hogy újra lássuk.

Ha kételkednél abban, hogy az utazás, a fenségesen kék, sós víz és a napsütés gyógyír lehet mindenre, akkor a képeket Neked ajánlom. Ha mindezzel már rég tisztában vagy, akkor meg azért! :)

nature2.jpg

nature3.jpg

nature6.jpg

nature7.jpg

nature4.jpg

nature9.jpg

nature1.jpg

nature10.jpg

nature12.jpg

nature13.jpg

nature14.jpg

nature11.jpg

Máltától ezennel érzékeny búcsút veszek, remélve, hogy mihamarabb újra inspirál majd egy különleges utazás. Örülök, ha az inspirációból egy kicsit legalább sikerült át- és továbbadnom. :) 

 

2017/1/25 : BBambi Szólj hozzá!
Málta, kincses szigetek, 2. rész

Málta, kincses szigetek, 2. rész

Málta, kincses szigetek, 2. rész

Városok

jesus.jpg

Máltán november végén egy hetet töltöttünk el. Ami az időjárást illeti, szerencsénk volt: 20-25 °C volt végig és csak egyszer nem sütött ki a nap. Nagy örömünkre így a fürdőzés sem maradt el. Bár Máltán az utazó elsődleges célja mégse a tengerparton való napozás legyen! Gyönyörű partszakaszok vannak és csodás, homokos strandok - ezekről bővebben a következő bejegyzésben írok majd -, de Máltán annyi a látni- és felfedezni való, hogy nem szabad nem útra kelni! Utószezonban a tenger kicsit hűvösebb, fiesták már nincsenek, és sajnos túl korán megy le a nap (délután 5 óra körül). De, ami a legnagyobb előny, hogy a turisták száma viszont véges. Így mi mindenhez odafértünk, mindent meglátogathattunk, amit csak akartunk, akkor, amikor akartuk. Mindenki maga döntse el, mi a fontosabb, vagy mit áldoz fel miért. Az egy hét azonban még így is csak ízelítő volt nekünk abból, amit Málta adhat. 

A szállodánkat Melliehában (Pergola Club Hotel & Spa) mindenkinek csak ajánlani tudom, a reggeli édességek fenségesek voltak, a nagyon kedves személyzet pedig mindent megtett azért, hogy Borsószem Hercegkisasszony kedvére tegyen (sajnos nem kellő sikerrel - de ez nem az ő hibájuk :) ).

Hagyom, hogy Málta városai önmagukért beszéljenek - a mi nézőpontunkon keresztül. A következőkben a városi felfedező-sétákon készült képekkel igyekszem egy kis ízelítőt adni Málta különleges atmoszférájából. Sorrendben: Marsakloxx, majd Victoria/Rabat (Gozo), Mdina, Valletta és végül Mellieha. Külön kiemelném azt az mdinai kávézó-éttermet, ami az én szótáram szerint a legsikkesebb Kultiplex-életérzést sugalló romkocsma, amivel valaha találkoztam. Nem adnék útbaigazítást, meggyőződésem, hogy mindenki rátalál majd. :)marsaxrobi.jpg

marsax1.jpg

marsaxstreet.jpg

rabat-victoria.jpg

rabat-victoriadowntown.jpg

barbimdina.jpg

robimdina.jpg

valletta2.jpg

barbivalletta.jpg

vallettaplus.jpg

meill1.jpg

meill2.jpg

2017/1/13 : BBambi Szólj hozzá!
Málta, kincses szigetek, 1. rész

Málta, kincses szigetek, 1. rész

Málta, kincses szigetek, 1. rész

2016. november vége

malta_intro.jpg

Ahol csak lehet, ellátogatok a helyi sörgyárba és a szőlőföldek, helyi borászatok is meglehetősen vonzóak számomra. Ezzel ellentétben Máltán az történt, hogy minden más vonzóbb lett, mint a helyi sör vagy bor - pedig még kézműves sör is készül Gozón, és szőlőültetvényeik is vannak!

malta_in_words.jpg

A máltai csodákat lehetetlen egy szuszra felsorolni, lehetetlen róluk egyszerre, egy kalap alatt említést tenni, épp ezért rendhagyó bejegyzést készítek: személyes élményekkel készülök, és ahol lehet, olyan képeket mellékelek, amelyeken egyikőnk (vagy mindkettőnk) rajta van. Hurrá! :)

temples_me.jpg

Máltáról nagyon sok érdekes és hasznos információ található az interneten mind angolul, mind magyarul. Érdemes keresgélni, előre olvasgatni, kedvcsinálónak (ha mondjuk az nem lenne, de ez őrült feltételezés), ill. kiinduló tájékozódásnak tökéletes! Aztán majd a helyszínen úgy is mi magunk döntjük el, hogy az olvasottak mennyire felelnek meg a valóságnak. Az elmélet és a gyakorlat gyakran különbözik, mint tudjuk...

Málta nem Afrika, nem Olaszország, nem az öltönyös üzletemberek országa, hanem leginkább ezek keveréke; még Európa, és bizonyíték arra, hogy a különböző nyelvű, színű, etnikumú és vallású emberek jól megférnek egymás mellett, minden probléma nélkül együtt tudnak élni.

Számíthatunk szűk, meredek és nem túl jó minőségű autóutakra - hatalmas előzékenységgel párosulva; olykor kissé szemetes, de látnivalókban bővelkedő utcákra; új-, ó-, és őskori, valamint még régebbi csodákra; szinte mindenhonnan látni a tengert - mintha karnyújtásnyira lenne, és tényleg! 

Az autóbérlést csak ajánlani tudjuk, itthonról is egyszerűen elintézhetjük a foglalást úgy, hogy akár a szállodánk elé is szállítják az autót, de rengetek helyi kis autóbérléssel foglalkozó garázs-üzletet is láttunk. A bal oldali közlekedés - és jobb oldali kormány - jelenthet némi kihívást, de tapasztalt sofőröknek inkább kaland, főleg úgy, hogy az utakon tényleg mindenki előzékeny, a maximum sebesség, amivel menni tudunk - és igen kis szakaszon -, az 90 km/h, általában a megengedett maximális sebesség városon kívül 60-70 km/h, és folyamatosan olyan útjelző táblák figyelmeztetnek minket a gyorshajtás veszélyeire, mint 'Slow down' és 'Speed kills'. Továbbá, ha kell meggyőzőbb érv annál, hogy első nap az általunk kiválasztott úti cél a szállodánktól tömegközlekedve 3 és fél órába került volna, míg autóval háromnegyed óra alatt odaértünk, és így más programot is tudtunk a nap további részére szervezni, míg előző esetben lement volna a nap, mire visszaindulunk, hát, sajnos, akkor ennél jobb indokot nem tudok mondani. De való igaz, hogy mi utószezonban autókáztunk és igazi, budapesti-belvárosi dugót csak utolsó nap reggel a reptérre vezető úton és "fekete péntek" este tapasztaltunk. Ha azonban nagy a forgalom, akkor a busz is késik, ugye.

Úgy gondoltam, tematikus csoportokba szedem az élményeinket, először emberi kéz alkotta kincseket mutatok: templomokat, majd városokat, legvégül pedig a természet alkotta csodákat.

Málta csiszoltkő-korszaki, avagy újkőkorszaki műveltségének hatalmas kövekből épült emlékei, a megalitikus templomok kihagyhatatlan látnivalók. Az óriási köveket csiszolták, és kötőanyag nélkül illesztették össze. A máltai megalitikus templomok alaprajza "lóhere" formájú. Mi a Hagar Qim-i, a Mnajdra-i és Gozón a Ggantija-i templomoknál jártunk. A kövek tövében érezni az időt, az idő állandósságát. Borzongató és nagyszerű élmény a sokezer éves alkotásokat közelről szemlélni és megtapintani. 

temples_malta.jpg

cicagozotemplom.jpg

melliehatemplom.jpg

Máltán mindenhol gyönyörű templom-sziluettek törik meg a horizontot. Amerre csak nézel, feltűnik egy templom, bazilika. Többnyire hatalmas kupolával tartják szemmel a körülöttük elterülő várost, vidéket. És teszik ezt olyan méltóságteljesen, hogy legszívesebben mindet felkeresnéd.

Menj be a társkatedrálisokba! Miért társkatedrálisok? A Szent János-társkatedrális az 1566-ban újonnan alapított Valletta (idén 450 éves!) főváros központjában épült, öt év alatt, 1677-ben szentelték fel. Az mdinai Szent Pál-társkatedrális helyén a hagyomány szerint Málta első katedrálisa állt, ami romba dőlt. Normann hódítók újjáépítették, és Szent Pálnak szentelték. A katedrálist az 1693-as földrengés elpusztította, épen maradt darabjai Mdina 1702-ben elkészült új katedrálisának részét képezik. És mivel a lovagok idején több egyenrangú egyházi személy is volt Máltán: a nagymester mellett a máltai püspök és az inkvizítor, nem tudták eldönteni, hol legyen Málta egyházi központja. Így az mdinai Szent Pál és a vallettai Szent János közösen kapták meg a székesegyházi rangot, ezért társ-székesegyházaknak, avagy társ-katedrálisoknak nevezik őket.

Kezd a látogatást Mdinával, és csodálkozni fogsz, hogy milyen szép belsőt rejt egy átlagos külsejű katedrális. Menj utána Vallettába, és össze fogsz borzongani attól, amit a székesegyházban látsz. Az arany súlya érezhető a templom belsejében. A társkatedrálisok olyanok, mint barokk műtárgyak kiállítóterei. Mindkettő páratlan csoda és kihagyhatatlan. Mint ahogy a belépőkkel látogatható kiállítások is. Képet nem mellékelek, mert személyesen kell átélni!

vallettabalkontemplom.jpg

tapinu.jpg

A Gharb-i Ta' Pinu templomát (fent) zarándokhelynek nevezik, mert a helyszínhez megannyi csoda köthető, és a Szent Szűzhöz fohászkodók nemegyszer meghallgattatásra leltek. Úgy gondoltam, hiszek a csodában és megpróbálok élni vele. A 20. század elején épült bazilika helyén már a középkorban is kápolna állt, a csodák története is eddig nyúlik vissza. Mindazonáltal a neoromán épület a semmi közepén lélegzetelállító látvány, nekem inkább kívülről. Bent pedig, mivel tudod, hogy miért vagy itt, és hol vagy, nehéz bármit is mondani...

rtál-e már olyan kis falu óriás templomában, ahol lift van, külön a látogatóknak, hogy körbesétálhassanak a templom tetején, és még a harangokhoz is felmászhassanak? Gozón ilyenre is akadt példa. A Xewkija-i Keresztelő Szent János plébániatemplomot, avagy Rotunda-t, 1951-ben kezdték el építeni egy korábbi templom helyén (a már meglévő túl kicsinek bizonyult a közösség szolgálatához, de azt is beleépítették az új templomba), és 1971-re fejezték be. Gozo legnagyobb temploma, szintén egy építészeti mestermű. Kétkedve fizettem ki a fejenként három eurót a templomban ülő néninek, aki belepésünkkor rögtön megszólított minket, és ajánlotta a panoráma-séta lehetőségét, arra gondolva, hogy megint csak el akarnak adni valamit, és mivel turista vagyok, tudják, hogy meg fogom venni. Az előítélet rossz, mint tudjuk, és én újra a hibájába estem: mert Máltán ilyenre ne gondoljunk, az emberek tényleg kedvesek és jó szándékúak! Szóval, fent, a templom tetején eltöltöttünk vagy fél órát, mindenhol kinéztünk, ahol lehetett, 360 fokos látképet  kapva a vidékről. És a harangok? Ott álltunk és vártunk közöttük, és tippeltünk, hogy háromnegyedkor melyik fog megszólalni. Hát nem az szólalt meg... :) És igazán hangos élményben volt részünk. (Az egész órát a toronyban viszont nem vártuk meg - Robi nagy bánatára.)

templomtetorol.jpg

templomharangokkozt.jpg

rotundaidezet.jpg

Folytatása következik a városok résszel...  

 

 

2016/12/11 : BBambi Szólj hozzá!
Strasbourg in springtime

Strasbourg in springtime

Strasbourg in springtime

... with message

img_61471.jpg

So well…. and what we call the French (life)style.

Frankly. Honestly.

I’ll show you some lovely pictures of Strasbourg captured in a really nice weather of May 2016. Although, I would like to write some notes about my experience about how I felt as a woman right among the other women on the street as well as after the short holiday at home.

Ok, you could say that my experience is distorted: being a tourist always means being much more free to wear and behave what and how you really want and you don’t bother about what others say. In this case you wouldn’t be right as most of the tourists I noticed to be a stylish woman spoke French. Maybe because they learned the language but maybe because they were from somewhere else from France.

But the long and short of it is, you can learn a lesson from French women. In style, I mean. To be a Real Woman.

So, what I have almost learned by now – still trying to implement :)– is that to be yourself while trying to be better. How?

Make the best out of your face, use make-up (but be natural) and of course, use lipstick. Style is not about your body type. Elegance neither. So be yourself and be friend with yourself and your figure. Be aware of your type, choose your clothes accordingly and do not hesitate to wear sneakers or even high heels for cycling! Do not be afraid to be a real woman in all outfits you have. Do not be afraid to be elegant, to be fragile, to have nice jewelry and polished nails.

So, draw yourself up, the world is Ours!

dsc05497.jpg

image1-3.jpg

dsc05478.jpg

dsc05480.jpg

img_6167.jpg

dsc05490.jpg

dsc05486.jpg

img_6146.jpg

dsc05504.jpg

img_6210.jpg

img_6213.jpg

  

  

 

2016/11/08 : BBambi Szólj hozzá!
Nancy - Pompa meg báj / 2016. ősz

Nancy - Pompa meg báj / 2016. ősz

Nancy - Pompa meg báj / 2016. ősz

 

Nancy, az egykori Lotaringiai Hercegség fővárosa, idén ünnepli kétszázötvenedik évfordulóját annak, hogy Franciaország része lett.

A középkori időkről tanúskodik ma is az óváros (Ville Vieille), Stanislas Leszczynskinek pedig - aki I. Szaniszló néven lengyel király volt 1704–1709 és 1733–1736 között, majd 1738–1766 között Lotaringia és Bar uralkodó hercege - egy impozáns fő teret (Place Stanislas) és számos más lenyűgöző helyet köszönhet Nancy.

A 19. század végén a város a francia Art Nouveau mozgalom egyik fő központja lett, amikor is Émil Gallé megalapította a Nancy iskolát. A Szépművészeti Múzeum (Musée des Beaux-Arts) és a Nancy Art Nouveau Iskola Múzeum (Musée de l’École de Nancy) őrzi a korszak csodáit, a város századforduló környékén épült villái és lakóházai pedig olyanok, mint a hímes tojások. 

Stanislas, aki mindmáig népszerű, egyszerre hős és cool. Ezt bizonyítja, hogy street art alkotásokon is viszontláthatjuk - igen, a jelen kor urbánus művészei is nem mindennapi alkotásokkal tarkítják és teszik még színesebbé Nancyt -, valamint a város tömegközlekedési hálózatát is egyszerűen Stannek hívják.  

folk_sons.jpg

Az 1935-ös bécsi előbékével XV. Lajos megszerezte a Habsburg Birodalomtól Lotaringia és Bar hercegségeit, melyeket életfogytig tartó birtokba adott a lengyel örökösödési háborúban trónját vesztett apósának, Stanislas Leszczynskinek. Stanislas halálával, 1766-ban a területek Franciaország részévé váltak.

Stanislas a (ma) róla elnevezett teret és a köré emelt impozáns épületegyüttest eredetileg a Napkirály tiszteletére építtette. A tér déli oldalán ma a városházát (Hôtel de Ville), a keletin az Operaházat és a Grand Hotelt találjuk, nyugati oldalán a Szépművészeti Múzeum áll, mellette pedig fancy kávézó-éttermek. Az északi oldalon, kicsit távolabb egy diadalív vezet át minket a Place de la Carrière-re. A Place Stanislas közepén egykor XV. Lajos lovasszobra állt, a francia forradalom azonban ledöntötte, így ma Stanislas bronzszobrát találjuk ott.

A Place Stanislas a Place d’Alliance és a Place de la Carrière terekkel együtt 1983 óta az UNESCO világörökség része.

discover_the_coastshidden_surf_spots.jpg

discover_the_coastshidden_surf_spots-2.jpg

discover_the_coastshidden_surf_spots-3.jpg

folk_sons-3.jpg

Mi is körülnéztünk. 

A szatmári szilvalekvár lelkes híveként (az eredeti, az igazi szilvalekváré, amiben a szilván kívül más nincs, se cukor, se semmi; és kenyérre kenve, tejföllel, dióval együtt isteni harmóniát teremt, igen), aki bármi racionális okfejtés vagy érdek nélkül, őszintén oda van a budapesti Iparművészeti Múzeumért, Barcelona utcáiért és Gaudi munkásságáért, csak azért mert olyan szépek...; szóval akkor egy olyan valakinek, akinek a szilvától és az 'új/modern művészet' (avagy szecesszió) alkotásaitól örül a szíve-lelke, mit is adhat a francia Nancy, az Art Nouveau egyik fő központja és a Mirabelle de Nancy ringlószilva névadója? Ígéretes, mindenesetre.

Nancy két nap alatt azonban igazán nagy falat, épp ezért kedvünk szerint fedeztük fel. 

A Szépművészeti Múzeum megfelelő kezdés volt, ámulatba ejtett a Daum-kollekció, és még kíváncsibbá tett minket. A múzeum gyűjteménye a csodás üvegtárgyakon túl is különleges, láthatjuk például Manet, Picasso, Rubens, Modigliani és Rodin egy-egy művét, de távol-keleti művészek alkotásait is. Belépéskor és távozáskor pedig a kortárs darabok hökkentenek / hökkenthetnek meg, no meg kápráztatnak el, ha kinyitjuk azt a bizonyos ajtót és bemegyünk abba a bizonyos szobába. Rendkívüli élmény. Készült kép titokban - lásd alább -, de azt mondom, ott kell lenni, és ki kell próbálni! :)

Az Art Nouveau Múzeum következő nap nyűgözött le minket. A Nancy iskola művészeinek bútorai, kerámiái, üvegtárgyai és egyéb műalkotásai Jean-Baptise Eugéne Corbin - az iskola alkotóinak és munkáiknak nagy pártfogója és gyűjtője - egykori házában tekinthetőek meg. A múzeum-ház semmiképpen sem mondható hivalkodónak: egy  átlagos, külvárosi utcában található, átlagos kapuval az utcafronton. De amint belépünk a kertbe, már tudjuk, varázslatos helyre érkeztünk. A ház belülről pedig csupa rejtett, buja, gazdag részlet. Szemünk elé tárul az Art Nouveau Nancy iskola maga.

Nancy a gasztronómia terén is számtalan dologról híres (mint például macaron - ami nem a sokszínű párizsi macaron -, bergamott cukorka, quiche, pâté lorrain, sajt vagy szarvasgomba), minden kapható és elérhető a pékségekben, boltokban és az óvárosi piacon (ahol a halak és a tenger gyümölcsei hanyagul fekszenek az asztalon kiterítve). A pékségek sós finomságai mellett pedig mi bátran kiállunk. Nem hagyható szó nélkül, hogy a Nancyben csodás belga söröket csapolnak, a francia sörkoktélok mellett - igen, mert Franciaország északkeleti részének külön sörkeverési kultúrája van. Érdemes kíváncsiskodni, hogy mi is az a Picon, Panaché és Monaco.

Minket az autentikusság elbűvöl, így szinte kellett, hogy megtörténjen, hogy egy Art Nouveau stílusban épült ház után kutatva, átsétálva az óvároson, éhesen belebotoljunk egy olyan helybe, ami kívülről kétesnek tűnt, de bekukucskálva az üvegajtón annyira barátságosnak látszott - no meg láttam üres asztalt, és épp jött még valaki -, hogy bementünk. Az étlap csak francia nyelvű volt, a tulajdonos-pincérnő csak francául beszélt, de megkaptuk az utolsó kétszemélyes asztalt, és még segítőnk is akadt a fordításban egy vendég személyében. Mi nem igyekeztünk lefordítani mindent, mint máskor, hanem kikértük a bőségesebb menüt, ahol az előétel csiga volt valami csodálatos szósszal két lepényféleség között (a csiga kötelező :)), desszertnek meg megkóstoltam a ringlószilvát, flambírozott kompót formájában, fagyival. És mégis, a másik desszert-választásunk: az almáslepényféle mogyorófagyival, finomabbnak bizonyult. A kicsiny La Mercerie étterem atmoszférája, a zsúfolt és beszélgetésektől élettel teli tér olyan hangulatos volt, hogy észre sem vettük, hogy lassan már két órája nyugodtan eszegetünk, és ott is maradtunk volna még egy ideig, ha nem rajtunk múlik, és nem kell elsietnünk, hogy még időben odaérjünk, a házról már lemondva, a múzeumba. 

És mivel a szavak a valóságnak csak jelzései, nem tükröződései, következzen most pár kép, hátha közelebb visz Nancy valóságához. 

citynancy1.jpg

citynancyneon.jpg

citynancy3.jpg

epuletek.jpg

daumfinal.jpg

museum.jpg

artn2.jpg

museum4.jpg

montazs5.jpg

miis.jpg

Az út maga a boldogság, ugye. Éppen ezért a Vogézeken át vezetett utunk Németországból Nancybe, és onnan vissza.

A spontán módon kiválasztott útvonalak és az, hogy Franciaországban az autópályákat igyekeztünk elkerülni, olyan helyekre vittek el minket, ahol néha azt éreztük, egy legelő közepén kocsikázunk, máskor meg - de inkább folyton - lesett az állunk. Így mentünk el véletlenül egy óriási bazilika mellett is, amit visszafelé mindenképpen meglátogattunk.

A Saint-Nicolas-de-Port-i bazilika egyszer csak hirtelen feltűnik a messzeségben, és az ember nem tuja róla levenni a szemét. Fenséges épület, ami mellett minden eltörpül. A 15. század második felében kezdték el építeni, tornyai 85-87 m magasak, így mondhatni elvész a 142 m magas strasbourgi katedrális mellett, és a párizsi Notre-Dame is magasabb nála (96 m), de a bazilika tövében valahogy nem ezt érzi az ember... 

Mindenkinek ajánlom a kerülőutakat és Lotaringiát is, mi folyamatosan ámultunk-bámultunk. Van még mit bepótolni! ;)

vogezek_intro.jpg

st_n_1.jpg

vogezek1.jpg

vogezek2.jpg

gomba.jpg

finvosges.jpg

  

   

   

 

 

 

2016/11/05 : BBambi Szólj hozzá!