Ahol csak lehet, ellátogatok a helyi sörgyárba és a szőlőföldek, helyi borászatok is meglehetősen vonzóak számomra. Ezzel ellentétben Máltán az történt, hogy minden más vonzóbb lett, mint a helyi sör vagy bor - pedig még kézműves sör is készül Gozón, és szőlőültetvényeik is vannak!
A máltai csodákat lehetetlen egy szuszra felsorolni, lehetetlen róluk egyszerre, egy kalap alatt említést tenni, épp ezért rendhagyó bejegyzést készítek: személyes élményekkel készülök, és ahol lehet, olyan képeket mellékelek, amelyeken egyikőnk (vagy mindkettőnk) rajta van. Hurrá! :)
Máltáról nagyon sok érdekes és hasznos információ található az interneten mind angolul, mind magyarul. Érdemes keresgélni, előre olvasgatni, kedvcsinálónak (ha mondjuk az nem lenne, de ez őrült feltételezés), ill. kiinduló tájékozódásnak tökéletes! Aztán majd a helyszínen úgy is mi magunk döntjük el, hogy az olvasottak mennyire felelnek meg a valóságnak. Az elmélet és a gyakorlat gyakran különbözik, mint tudjuk...
Málta nem Afrika, nem Olaszország, nem az öltönyös üzletemberek országa, hanem leginkább ezek keveréke; még Európa, és bizonyíték arra, hogy a különböző nyelvű, színű, etnikumú és vallású emberek jól megférnek egymás mellett, minden probléma nélkül együtt tudnak élni.
Számíthatunk szűk, meredek és nem túl jó minőségű autóutakra - hatalmas előzékenységgel párosulva; olykor kissé szemetes, de látnivalókban bővelkedő utcákra; új-, ó-, és őskori, valamint még régebbi csodákra; szinte mindenhonnan látni a tengert - mintha karnyújtásnyira lenne, és tényleg!
Az autóbérlést csak ajánlani tudjuk, itthonról is egyszerűen elintézhetjük a foglalást úgy, hogy akár a szállodánk elé is szállítják az autót, de rengetek helyi kis autóbérléssel foglalkozó garázs-üzletet is láttunk. A bal oldali közlekedés - és jobb oldali kormány - jelenthet némi kihívást, de tapasztalt sofőröknek inkább kaland, főleg úgy, hogy az utakon tényleg mindenki előzékeny, a maximum sebesség, amivel menni tudunk - és igen kis szakaszon -, az 90 km/h, általában a megengedett maximális sebesség városon kívül 60-70 km/h, és folyamatosan olyan útjelző táblák figyelmeztetnek minket a gyorshajtás veszélyeire, mint 'Slow down' és 'Speed kills'. Továbbá, ha kell meggyőzőbb érv annál, hogy első nap az általunk kiválasztott úti cél a szállodánktól tömegközlekedve 3 és fél órába került volna, míg autóval háromnegyed óra alatt odaértünk, és így más programot is tudtunk a nap további részére szervezni, míg előző esetben lement volna a nap, mire visszaindulunk, hát, sajnos, akkor ennél jobb indokot nem tudok mondani. De való igaz, hogy mi utószezonban autókáztunk és igazi, budapesti-belvárosi dugót csak utolsó nap reggel a reptérre vezető úton és "fekete péntek" este tapasztaltunk. Ha azonban nagy a forgalom, akkor a busz is késik, ugye.
Úgy gondoltam, tematikus csoportokba szedem az élményeinket, először emberi kéz alkotta kincseket mutatok: templomokat, majd városokat, legvégül pedig a természet alkotta csodákat.
Málta csiszoltkő-korszaki, avagy újkőkorszaki műveltségének hatalmas kövekből épült emlékei, a megalitikus templomok kihagyhatatlan látnivalók. Az óriási köveket csiszolták, és kötőanyag nélkül illesztették össze. A máltai megalitikus templomok alaprajza "lóhere" formájú. Mi a Hagar Qim-i, a Mnajdra-i és Gozón a Ggantija-i templomoknál jártunk. A kövek tövében érezni az időt, az idő állandósságát. Borzongató és nagyszerű élmény a sokezer éves alkotásokat közelről szemlélni és megtapintani.
Máltán mindenhol gyönyörű templom-sziluettek törik meg a horizontot. Amerre csak nézel, feltűnik egy templom, bazilika. Többnyire hatalmas kupolával tartják szemmel a körülöttük elterülő várost, vidéket. És teszik ezt olyan méltóságteljesen, hogy legszívesebben mindet felkeresnéd.
Menj be a társkatedrálisokba! Miért társkatedrálisok? A Szent János-társkatedrális az 1566-ban újonnan alapított Valletta (idén 450 éves!) főváros központjában épült, öt év alatt, 1677-ben szentelték fel. Az mdinai Szent Pál-társkatedrális helyén a hagyomány szerint Málta első katedrálisa állt, ami romba dőlt. Normann hódítók újjáépítették, és Szent Pálnak szentelték. A katedrálist az 1693-as földrengés elpusztította, épen maradt darabjai Mdina 1702-ben elkészült új katedrálisának részét képezik. És mivel a lovagok idején több egyenrangú egyházi személy is volt Máltán: a nagymester mellett a máltai püspök és az inkvizítor, nem tudták eldönteni, hol legyen Málta egyházi központja. Így az mdinai Szent Pál és a vallettai Szent János közösen kapták meg a székesegyházi rangot, ezért társ-székesegyházaknak, avagy társ-katedrálisoknak nevezik őket.
Kezd a látogatást Mdinával, és csodálkozni fogsz, hogy milyen szép belsőt rejt egy átlagos külsejű katedrális. Menj utána Vallettába, és össze fogsz borzongani attól, amit a székesegyházban látsz. Az arany súlya érezhető a templom belsejében. A társkatedrálisok olyanok, mint barokk műtárgyak kiállítóterei. Mindkettő páratlan csoda és kihagyhatatlan. Mint ahogy a belépőkkel látogatható kiállítások is. Képet nem mellékelek, mert személyesen kell átélni!
A Gharb-i Ta' Pinu templomát (fent) zarándokhelynek nevezik, mert a helyszínhez megannyi csoda köthető, és a Szent Szűzhöz fohászkodók nemegyszer meghallgattatásra leltek. Úgy gondoltam, hiszek a csodában és megpróbálok élni vele. A 20. század elején épült bazilika helyén már a középkorban is kápolna állt, a csodák története is eddig nyúlik vissza. Mindazonáltal a neoromán épület a semmi közepén lélegzetelállító látvány, nekem inkább kívülről. Bent pedig, mivel tudod, hogy miért vagy itt, és hol vagy, nehéz bármit is mondani...
Jártál-e már olyan kis falu óriás templomában, ahol lift van, külön a látogatóknak, hogy körbesétálhassanak a templom tetején, és még a harangokhoz is felmászhassanak? Gozón ilyenre is akadt példa. A Xewkija-i Keresztelő Szent János plébániatemplomot, avagy Rotunda-t, 1951-ben kezdték el építeni egy korábbi templom helyén (a már meglévő túl kicsinek bizonyult a közösség szolgálatához, de azt is beleépítették az új templomba), és 1971-re fejezték be. Gozo legnagyobb temploma, szintén egy építészeti mestermű. Kétkedve fizettem ki a fejenként három eurót a templomban ülő néninek, aki belepésünkkor rögtön megszólított minket, és ajánlotta a panoráma-séta lehetőségét, arra gondolva, hogy megint csak el akarnak adni valamit, és mivel turista vagyok, tudják, hogy meg fogom venni. Az előítélet rossz, mint tudjuk, és én újra a hibájába estem: mert Máltán ilyenre ne gondoljunk, az emberek tényleg kedvesek és jó szándékúak! Szóval, fent, a templom tetején eltöltöttünk vagy fél órát, mindenhol kinéztünk, ahol lehetett, 360 fokos látképet kapva a vidékről. És a harangok? Ott álltunk és vártunk közöttük, és tippeltünk, hogy háromnegyedkor melyik fog megszólalni. Hát nem az szólalt meg... :) És igazán hangos élményben volt részünk. (Az egész órát a toronyban viszont nem vártuk meg - Robi nagy bánatára.)
Folytatása következik a városok résszel...
