Az élménybeszámoló folytatása következik, kevesebb (mellé)beszéléssel megpróbálom a csodás fuerteventurai érzést inkább képekben átadni - már ha ez egyáltalán lehetséges...
Libabőröző élmény egy kissé esősebb délután, amikor a fényes napsütés helyett sötét felhők borítják az eget, a lábadat először fekete homokba dugni, miközben hangosan és erőteljesen fodrozódnak a hullámok előtted: a fekete színhez tartózó képzettársítások egyszerre felerősödnek, és az óceán is hirtelen barátságtalanná válik, még a fürdésről is lemondtunk! :)
Az pedig, hogy igazi azúr ablakot is itt találni, pontosabban La Pared település partján… igazi csoda-élmény volt.
Aztán persze ott van a sziget északkeleti csücskében a dűnevilág, egy mini homoksivatag, ahol egy idő után, ha elkezdesz beljebb sétálni, eltűnnek az emberek körülötted, és akár egy pillanatra eljátszhatsz a gondolattal, hogy milyen lehet kiszolgáltatottan bolyongani a forró homokban a tűző napsütésben és erős szélben. És nyugtázod, hogy nem hiába vannak azok a kendők és hosszú ruhák kitalálva az ilyen éghajlatra, és örülsz, hogy te legalább most a fejfedőről gondoskodtál, és persze nyugodtan fotózol és ugrándozol örömödben a dűnékről, de csak azért, mert tudod, hogy maximum tíz perces séta kell ahhoz, hogy újra a gyönyörű kék óceánba dugd a lábad. Mi ez, ha nem áldás?
Las Playitas városka a nyugalmával, strandjával és világítótornyával könnyen válhat az ember szíve csücskévé, nálunk sem volt ez máshogy - utolsó délutánunkat is itt töltüttük. De persze oly sok csodás helyről, épületről, ízről, és élményről írhatnék még, köztük a vulkanikus talajról származó lanzarotei roséról, vagy a személyes aloevera-bemutató pazar élményéről vagy a lagúnákról, amik a nulla cm vízmélység előrejelzés dacára augusztusban mégis létzenek, és olykor térdig érnek, vagy épp Fuerteventura szent hegyének, a Tindayanak a kicsit illegális megmászásáról… De azt hiszem, most már elég a szóból! :)
Ajuy (ejtsd: "ahuj" :) )
La Pared
Corralejo dűnéinél
Las Playitas
Montana de Tindaya
ésatöbbi
Hűha...
