"Felejtsd el a problémáidat, és csodáld, amit Isten teremtett. Balra nyíl."- állt egy táblán a Xewkija-i Rotunda tetején. Nem tudom, hogy az ok-okozati kapcsolat ebben a sorrendben mennyire könnyen áll(hat) fenn (egyeseknél biztosan működik), nálam épp fordítva történt: Máltán egyszerűen nem agyaltam a problémáimon, mert annyi szépség vett körül, hogy eszembe sem jutott a problémáimmal foglalkozni. Málta természeti kincsei annyira lenyűgözőek, hogy az embernek tátva marad a szája.
Természetes, hogy kerestük a partokat, ahol fürödni is lehet. A sziklákat inkább ruhában hódítottuk meg, de a homokos partokon lekerült a cipő, és strandoltunk. Szelesebb, hűvösebb idő (30 °C alatti) lévén, a parton töltött időt nem napozással töltöttük, hanem amennyit csak bírtunk, a hullámzó és nem is túl hideg vízben fürdőztünk. Volt helyünk a strandon, és a büfék közül is (talán) épp annyi üzemelt, mint főszezonban, de most ugye másodpercek alatt sorra kerültünk és kiszolgáltak minket. Meglátogattuk Gozón a Ramla l-Hamra vöröses-narancsos homokos strandot, Málta fő szigetén pedig a Paradise Bay-t. Mindkettőt bármikor szívesen újralátogatnám. A partokat csodás sziklák ölelik körbe, a látvány lenyűgöző, és általában véve a megközelítésük sem hétköznapi. Az Azúr Ablaknál megfelelő fürdő öltözék hiányában csak sziklákat és sziklafalakat másztunk (jelentem, lehet fonott talpú papucsban is! :) ), továbbá az, hogy jobbra fordulva egy monumentális, elképesztően csodás természetes kőhidat látsz, fenséges kék árnyalatokkal a háttérben, balra fordulva a Generális-szikla áll rendületlenül a párás-sejtelmes messzeségben, ha pedig csupán a lábad alá nézel, akkor láthatod, hogy a mészkősziklák megannyi ezeréves lenyomatot rejtenek, szóval mindez annyira különleges és magával ragadó, hogy még aznap, naplementekor, visszamentünk, hogy újra lássuk.
Ha kételkednél abban, hogy az utazás, a fenségesen kék, sós víz és a napsütés gyógyír lehet mindenre, akkor a képeket Neked ajánlom. Ha mindezzel már rég tisztában vagy, akkor meg azért! :)
Máltától ezennel érzékeny búcsút veszek, remélve, hogy mihamarabb újra inspirál majd egy különleges utazás. Örülök, ha az inspirációból egy kicsit legalább sikerült át- és továbbadnom. :)
