Fuerteventura.
Hogy?
Fuerteventura. Fu-er-te-ven-tu-ra. Tudod, a Kanári-szigetek második legynagyobb szigete az Atlanti-óceán közepén; Afrika partjaihoz a legközelebbeső. Az örök tavasz szigetének is hívják, mert a leghidegebb hónapokban is 21-23 fok körül van a hőmérséklet, csapadék alig esik, Európa talán legcsodásabb tengerpartaji itt találhatóak. Az 1660 km² területű szigetnek (kb. 3x akkora, mint Budapest) összesen 150 km hosszú strandja van: aranysárga, fehér és fekete homokkal, és akkor még nem is beszéltünk a fenséges sziklás partokról! Az állandó szélnek köszönhetően pedig a meleg sem tűnik olyan elviselhetetlennek.
Wow.
Igen.
Jandia, Morro Jable
Fuerteventura a Kanári-szigetek legidősebb szigete, története a kanári forrópont 20 millió évvel ezelőtti aktivitásához nyúlik vissza. A sziget nagy része azonban 5 millió évvel ezelőtt alakult ki. A legutolsó vulkáni aktivitás úgy 4-5 ezer évvel ezelőtt történt. Felszínét leginkább a szél és a csapadék erodálja. Legmagasabb pontja, a Pico de la Zarza „csak” 807m méter magas. A tengerparton állva vagy a sziklák között autókázva valahogy mégis inkább hatalmas hegyeknek, mintsem domboknak tűnnek a csúcsok!
Nem hallottam azelőtt Fuerteventuráról. Ha szörföznék, akkor biztosan. Az erős szélnek és a méteres hullámoknak köszönhetően a sziget a szörf bármely formája számára paradicsom. Fuerteventura jelentése – mint haazérve megtudtam – „erős szelek”, és nem árt erre az apróbetűs részre felkészülni. Mert a szél tényleg nagyon erősen fúj, augusztusban is. A képeslapra illő tengerpartok szigete azonban, amelynek egész területét bioszféra-rezervátummá nyilvánították, szörfdeszka nélkül is olyan természeti csodákkal kapráztat el - a türkiz-kék-zöld krisztálytiszta óceánon túl-, ami elfeledteti velünk, hogy az apróhomokos végtelen strandon a szél a homokot olyan erővel fújja ránk, hogy napozni képtelenség. Ezért aztán útra kelünk és felfedezünk. És a legkevésbé sem bánjuk meg!
Hogy hogyan indult spontán módon a szigetet felfedező útunk in medias res, hogy hogyan kezdtünk alkalmazkodni a szélhez és az erős napsütéshez, hogy hogyan nem találtunk mégsem első borászatot, de lett helyette kedvenc partunk és saját útvonalaink, és hogy hogyan szelidítettük meg a szigetet és a végén ő is hogyan szelidített meg minket, és lettünk barátok? Ez a mi történetünk, és megpróbálom többnyire képekben elmesélni.
A sziget legdélebbi csücskében:
Bérelj autót! Ez lehetne a szlogeünk is innentől, de nem véletlenül: tied az irányítás, olyan útvonalakat választasz, amilyet csak szeretnél, és keresztül-kasul bejárhatod a szigetet, ahol a legdélebbi és legészakibb (jelentősebb) települések között az út kb 2 óra. Persze, ha nem állsz meg felfedezni útközben, ami viszont elkerülhetetlen! Megjegyzem azért, hogy bizonyos útszakaszokon nem árt az erős idegzet. De elég, ha a sofőr rendelkezik vele! :)
A sziget déli részéről, Jandiáról (spanyolul nem igazán beszélők kedvéért: ejtsd: "handía") indultak felfedező útjaink, tíz napot töltöttünk Fuerteventurán, minden nap aktívan pihentünk, de a bakancslistánkon maradt még kipipálandó tétel. És sok olyan hely van, ahova többször is szívesen visszamennénk még.
Cofete partja fenséges. Már ha leírható egyetlen szóval a látvány. A párafelhőkbe bugyolált hatalmas sziklacsúcsok lábaiánál élvezni a végetlenből érkező óriási hullámok játékát, miközben talpunk a puha homokba fúródik… érzed, hogy emberként mily kicsi vagy, és itt és most hódolatodat teszed a természetnek. Arról nem is beszélve, hogy milyen úton jutottál el ide. Hálás vagy mindenért. :)
A mókusok cukik, és nem ágról ágra ugrándoznak, hanem igazi sziklamászók, és olyan szuper rejtőszínük van, hogy inkább a gyors suhanásukra leszel figyelems, mintsem a csíkos hátukat veszed észre.
A legdélebbi csücske a szigetnek Arizonát idézi a homokos-szúrós pozsgásokkal tarkított sivatagi tájjal és apró településével. A szörfözni tanuló fiatalok a telepített lakókocsi-faluval igazi kontrasztot képeznek, csakúgy, mint ahogy a kietlen, zord sivatagos táj egyszerre csak a kristálytiszta türkiz óceánban ér véget. Az egész szigetre jellemző ez a játék, körülnézel, és azt látod, hogy semmi sem tart örökké, illetve mindenre van feloldozás: az éltető óceán mindig karnyújtásnyira van, ahogy a pozitív meglepetések is.
Így lehet a sziklacsúcsokkal körülzárt völgyben az év nagy részében kiszáradt folyómederben óázis, ezért tudsz találni egy üdítő helyet a vasárnap déli pihenő idején is Betancuriában (és nem bánod, hogy a tonikhoz a citromgerezd helyett egy szelet almát kapsz, mert a citrom épp elfogyott…), és ezért bukkanhatsz street-art mesterművekre egy egyébként nem igazi turista-célpont városban, Gran Tarajalban.
Cofete:
A sziget legdélebbi csücskében:
Mirador astronómico de Sicasumbre (kilátó):
Úton Vega de Río Palmas és Betancuria felé:
Betancuria, a legrégibb város Fuerteventurán:
Vega de Río Palmas és az oázis:
Az élménybeszámolót egy kövekező bejegyzésben nemsokára folytatom, Grant Tarajalnak és a street artnak pedig majd egy külön bejegyzész is szentelek... :)
